A turizmus helyzete ma Baranyában

Nemrég Csapó Jánossal a Közgazdaságtudományi Kar docensével beszélgettünk egyrészt az általa ebben az évben megjelentetett, Turizmuspolitika és turizmusirányítás elmélete és gyakorlata az Európai Unióban című tudományos publikációja kapcsán, másrészt az elmúlt néhány hónapban a COVID-19 következtében kialakult helyzet okán, ami vitathatatlan módon nemcsak a magyar gazdaság egészére, hanem a lokális gazdaságra, gazdaságpolitikára is nagyon komoly hatást gyakorolt. Mivel Pécsen és környékén a turizmus, gasztronómia egy igen jelentős hozzáadott értéket termelő iparág, a beszélgetés fókuszában most a villányi borvidék helyzete szerepelt.

Szeretnélek megkérni, hogy röviden foglald össze, mi a könyv fő üzenete, mi az, amit az olvasó számára a fókuszba helyezel?

 

Én azt gondolom, hogy a legnagyobb hozzáadott értéke ennek a munkának talán a turizmus politika állami irányítása kapcsán az elméleti rendszer meghatározása és megírása, amelyet próbálok az irodalmi, szakirodalmi elemzés kapcsán is kihozni a kötetben. Nyilván foglalkoztak ezzel már hazai kutatók hiszen, ha nem is nagyon régi diszciplína a turizmus kutatás Magyarországon, azonban merem remélni, hogy ilyen jellegű összefoglaló munka még nem született. Bujdosó Zoltán kollegám, aki szakmai lektor is, szintén hasonló véleménnyel bírt. A kötet első fele gyakorlatilag a turizmuspolitika fontosságát, irányait próbálja rendszerezni, tehát az elméleti hátteret meghatározni, a kötet második felében pedig az Európai Unió országainak a gyakorlatát igyekszem bemutatni. Bizonyára lehetne sokkal nagyobb mélységgel is, akár lehetne külön országokkal, későbbiekben ország csoportokkal foglalkozni, amire szeretném is inspirálni a kollégákat. Viszont külön ki szeretném hangsúlyozni, hogy itt elsősorban az állami irányításról beszélünk. Nyilván egy közép vagy egy kisebb szintű területi egységre vonatkozó irányítás kapcsán még nagyon-nagyon sok muníció van ebben a témakörben.

Értem, akkor induljunk el az állami szintről, tehát a makro szintről. Mit tud tenni az állam? Nekem mindig, amikor az állam szerepéről beszélünk, akkor az jut eszembe, hogy az állam tud tenni valamit, de abban az esetben, ha mikro szinten az egyének, a vállalkozók és a vállalatok mást gondolnak, valamint nem olyan tudásszinttel bírnak, akkor az állam tudhat vagy gondolhat bármit - nyilván ezt aztán közelebb hozhatja az oktatási rendszeren keresztül is és jól irányított impulzusokat küldhet erre a közösségre - de még akkor sem száz százalékos a siker. 

Az lenne a kérdésem tehát, hogy az állami iránymutatás és a mikro szintű abszorpciós képesség problematikája az szerinted Magyarországon mit mutat?

 

Ez egy iszonyat nehéz kérdés. Én az előző válaszom félmondatára utalok, hogy valószínűleg nem véletlenül nem foglalkozott ezzel még más kolléga és ezt nem azért mondom, mert én nagyon bátor vagyok. Az egyik veszélyességi tényező az az, hogy gyakorlatilag egy pillanat alatt megváltozhat egy állami irányítású rendszer választások, de akár egy négyéves kormányzati periódus kapcsán történt belső kormányzati változtatások következtében is, aminek alakulása természetesen lehet pozitív és negatív is. 

Az idegenforgalom szerepét például Magyarországon az elmúlt húsz-harminc évben hol ide-hol oda dobálta a mindenkori vezetés. Viszonylag önálló szerepet, ha jól emlékszem az első Orbán kormány ideje alatt szerzett. Őszintén szólva az utóbbi időszakban úgy érzem, hogy egyelőre az állami irányítás rendszerében nem megfelelő szerepet tölt be a turizmus. Persze, ahogy mondani szokás mindenki a saját területét próbálja hangsúlyozni, mindenki azt gondolja az az egy és oszthatatlan, a legfontosabb. 

Azonban amikor hazánk idegenforgalmának GDP-ben betöltött szerepéről beszélgetünk, ahol a turizmus vendéglátáshoz köthetően a foglalkoztatottak aránya az aktívakon belül kb. 10,3%-os arányú, akkor egy ilyen ágazati szerepet figyelembe véve akár egy magasabb, akár egy minisztériumi szintű irányítást is el lehet képzelni. Abban viszont azt gondolom, hogy teljes mértékben igazad van, hogy a turizmust jellemzően inkább egy bottom-up jellegű fejlesztési metódussal kellene irányítani. Viszont ehhez, ha pozitívan szeretnék hozzáállni a főbb irányok megszabásával, nyilván itt az adózás politikától kezdve a különböző fejlesztési források megadásáig, mindenképpen a legfontosabb szerepe az államnak lesz. Véleményem szerint hazánkban a nemzeti turizmusfejlesztési stratégiai irányokat jól szabták meg, szépen megjelennek benne a főbb irányok, a fenntarthatóságtól a felelősségteljes turizmuson át a hazai turizmus kihívásain keresztül.

Az megint egy más kérdés, hogy a helyiek problémáit a helyiek fogják a leginkább megérteni. Nekem rosszul szokott esni az, amikor egy térségről látok egy elemzést mondjuk turisztikai termékfejlesztés kapcsán és azt látom, hogy egy budapesti cég végezte azt el. Mondom ezt úgy, hogy természetesen minden egyes dokumentumot meg kellene külön nézni és minden bizonnyal bevont az adott cég, aki elnyerte a munkát akár helyi szakértőket is. Azonban számos esetben én azt észleltem, hogy nem biztos, hogy mondjuk az akadémiai vagy egyetemi oldalról azokat a szereplőket, akiket én kiemelkedőnek érzek, azok nem találkoznak ott.  

Tehát én azt gondolom, hogy az államnak van szerepe, de nem szabad túlzásba vinni.

Az egyik pontba bele is kapaszkodnék, ami a helyi szereplők fontosságát hangsúlyozta. Ezzel nagyon egyetértek és azzal is nagyon egyetértek, hogy amikor budapesti vagy nem helyi szereplő dolgoz ki egy adott koncepciót, stratégiát, nevezzük bármiképpen és abban az elképzelésben kevésbé látjuk a helyiek szerepét, akkor ez mindenkinek bántja a szemét. Viszont én nagyon sokszor hallom azt, hogy de hát, amikor a helyieket megkeressük, akkor elindul egy soha véget nem érő vita és nem születik belőle semmi. Ezt is lehetne vizsgálgatni. 

Most viszont nem ezzel szeretnék foglalkozni, de valahol eljutunk oda, hogy vajon eléggé koordináltan tudunk-e fellépni helyi szinten annak érdekében, hogy megfelelő minőségű és mértékű szakértelmet és lobbi erőt mutassunk, továbbá annak érdekében, hogy egy bizonyos ponton kikerülhetetlenek legyünk. Itt egészen konkrétan nem is annyira a szakértői bázisra gondolok, hogy esetleg a szakértők nem lépnek fel elég koordináltan, sokkal inkább az egész turisztikai szférára. Én valahol azt érzem - és ezt nagyon sokszor elmondtam már és mindig igenlő választ kaptam helyi turisztikai gazdasági szereplőktől -, hogy rengeteg érték van a régióban, rengeteg érték van Budapesten, csak valahogy elaprózódik és ezek a pici darabkák nem képesek megfelelő gravitációt kifejteni.

 Én ebből adódóan pedig azt érzem, hogy egy távolabbi helyről, mondjuk Budapestről látnak egy-két jó minőségű erős szereplőt, de nyilván ott helyben még erősebbeket látnak, viszont ha az a néhány erős szereplő itt képes lenne komplementer módon összeborulni, akkor sokkal nagyobb hatást lehetne kifejteni. Neked ezzel kapcsolatban mik a megfigyeléseid?

Nagyon nehéz a partnerség kiépítése Magyarországon, nincs nekünk évszázados tapasztalatunk e téren, sőt néhány évtizedes tapasztalatok terén sincs. Azonban most rögtön szeretnék egy ellenpéldát is hozni.

Ha egy picit Baranyát kivetítjük a Dél-Dunántúlra, számos olyan szakmai konferencia volt – de azért ezeken jellemzően piaci szereplők is részt szoktak venni -, ahol különböző helyről érkezett kollegák azt mondták, hogy  

megint hoztatok egy tök jó példát, micsoda innovációt hoztatok, de valahogy mégsem látjuk azt, hogy javulnának a Dél-Dunántúl pozíciói.

Azt gondolom, hogy az lesz nekünk az örök problémánk - ami a területi allokációból adódik - hogy földrajzi értelemben és sajnos társadalmi-gazdasági szempontból is mi egy fél perifériája vagyunk Magyarországnak. Persze ezen felül látunk halmozottan hátrányos térségeket is, mind földrajzi, mind gazdasági értelemben. Ráadásul van egy határ menti helyzetünk is, ami szintén nagyon nehéz helyzet és kihívás elé állítja ezt a térséget. Iszonyat adottságok is lehetnének ebben, ha ugyanezzel a turisztikai kínálattal például az osztrák-magyar határon lennénk, ahol a piacképes kereslet sokkal inkább jelen van. Baranya esetében a határ túloldalán Horvátországnak szintén a periférikus - fél periférikus gazdasági zónája helyezkedik el, szintén nagyon sok turisztikai potenciállal. Sokan nem tudják, hogy micsoda borvidékek és az erre épített helyi termékek széles kínálata található meg ezen a területen. Itt hoznám fel ennek az alap nehézségét, az infrastruktúrát, illetve azon belül a közlekedést. Mi voltunk sajnos az utolsó régióközpont, amely nem rendelkezett összeköttetéssel Budapest irányába. Majd miután megépült az m6-os autópálya egy picit azt gondolhatta az ember, remélhetőleg most sok minden megváltozik… Például Pécs kapcsán bebizonyosodott az, hogy hiába van Kodály Központunk, Tudásközpontunk vagy Zsolnay Negyedünk. Egy budapesti fogyasztó (látogató) könnyen lejön Pécsre egy koncertre, de sajnos, könnyen vissza is utazik. Tehát nagyon érdekes kérdés, hogyan tudnánk nálunk tartani a vendégeket.

Az összefogás kapcsán szeretnék még néhány gondolatot kifejteni. Még hallgató koromban tanultam arról, hogyan tudott a Villányi borvidéken kialakulni maga a Villány-Siklósi borút, ami hazánk első borútja. Egyáltalán ezt a hálózatosodást, ezt az együttműködést hogyan lehetett kialakítani, a közös marketing előnyeit észrevetetni a szereplőkkel.

Szeretnék még egy példát felhozni. Részt vettem egy konferencián körülbelül 15 éve, ami a Villányi kistérség turizmusfejlesztéséről szólt. Azokban a napokban volt hír, hogy Siklós területén vagy már akkor fúrtak le vagy akkor döntötték el, hogy a már ismert termálvíz készletet hasznosítani fogják. Azóta már persze megépült a Siklósi Élményfürdő, de a hangsúly a három főszereplőn (Villány, Siklós, Harkány) van, amelyek jelenleg különböző turisztikai kínálattal rendelkeznek. A konferencia elején az egyik televízió jött oda hozzám interjút készíteni és rögvest rákérdezett, hogy mit szólok ehhez a hírhez. Én megint próbáltam tényleg őszintén és tárgyilagosan nyilatkozni, hogy 7-8 km-en belül miért akarunk egy versenyhelyzetet létrehozni a Harkányi Gyógyfürdővel. Persze értem én, hogy sok tekintetben különböznek, de azért az alap motiváció a víz, még akkor is ha családbarátabbra építették Siklóst és aktívabb elemeket építettek bele. Azt viszont látnunk kell, hogy Siklós profilja kevéssé tudott a borvidékre építeni, sokkal inkább a kulturális turizmusra, ez viszont nem tudott számára olyan mértékű bevételeket hozni, mint mondjuk Villánynak a bor és Harkánynak a gyógyfürdő. Tehát az érdekeket valóban látni kell helyi szinten és természetesen ez nagyon komoly feszültségeket jelent, amit meg kell próbálnunk megoldani. Itt néhány kilométeren belül egy gyönyörű csomagot lehetne kiépíteni erre a térségre, egymást kiajánlva, ahelyett, hogy veszekednénk egymással.

Igen, nagyon szépen köszönöm azt a felvetést. A Közgazdaságtudományi Karon évről évre külföldi hallgatókat, elsősorban amerikai hallgatókat invitálunk nyaranta (egyébként az év többi részén is nagyon sok külföldi hallgatónk van). Tehát amikor az amerikai hallgatók nyáron ide jönnek, akkor nyilván a kikapcsolódás, a fürdőzés és ehhez hasonlók még fajsúlyosabban jelennek meg. Az elmúlt kb. öt évben én tendenciózusan rákérdezek, hogy mielőtt jöttetek ránéztetek-e Pécsre. Hol van Pécs? Mit tud ajánlani? Mit kerestetek? És így tovább. Tendenciózusan az a válasz jön ki, hogy kevés információ van, felhasználói élmény szempontjából fejlesztendőek az információs csatornák. Amikor már itt vannak egy hete és felfedezték a környéket, akkor azt mondják, hogy rengeteg érték van, de ezt nem látták koherens egészként még mielőtt ide értek volna. Tehát az alap hipotézist azt gyakorlatilag  majdnem minden évben visszaigazolják, mely szerint fregmentált az információ, izoláltak a kis turisztikai szigetek és igenis lenne potenciál abban, hogy összefűzzük vagy legalábbis a felhasználó számára megadjuk azt a lehetőséget, hogy ő szépen összecsomagolja azokat a komponenseket, amit őt érdekli. 

Visszakanyarodva ahonnan elkezdtük, én úgy gondolom, hogy egy nemzeti kormány akkor tud igazán hatékony szakpolitikai döntéseket hozni és forrásokat allokálni, amikor egyébként az adott lokációban a szereplők elő tudnak állni egy koherens koncepcióval és ez a koncepció tényleg nagyra képes mutatni.Ezenkívül az jutott eszembe, miközben beszélgettünk, hogy kikerülhetetlen a jelenlegi helyzet felhozása. Én itt főleg a digitális és a virtuális tér nagyobb szerepét állítanám a kérdésem középpontjába, de ezt nem olyan értelemben, ahogy eddig beszéltünk. Látszik, hogy az egyének egyre jobban elfáradnak ebben a virtuális térben és néha szabadulni akarnak a virtuális tértől. Te említetted azt, hogy perifériális-félperifériális helyzetben vagyunk.  

Vajon ezt a jelenleg hátrányként azonosított karakterisztikát nem lehet-e erősséggé formálni, azt mondani, hogy gyere Pécsre, gyere a régióba, van itt kultúra, gasztronómia, bor, stb. és mi elintézzük neked, hogy ne érjenek el telefonon, ne érjenek el interneten és lesz egy olyan heted, amikor tökéletesen offline vagy.

 

Az a vicc ebben a mostani szörnyű helyzetben, hogy ezt most valóban az előnyünkre tudjuk fordítani, viszont azért az is kérdéses, hogy milyen mértékben. Onnan szeretnék kiindulni, hogyha Magyarország egészet nézzük, a külföldi és belföldi látogatókból származó bevételek alakulása körülbelül fele-fele Magyarországon. Ennek a térségnek és Magyarország turizmusa egészének most azok a területei élhetik túl könnyebben ezt a helyzetet, amelyek jóval kevésbé kitettek a külföldi látogatóknak. Abban a pillanatban, amikor lesz gyógyszer vagy vakcina, minden megváltozik és én is azt gondolom, hogy egyfajta visszapattanás szintjén, sőt egész egyszerűen az emberekbe beleszorult utazási, kimozdulási vágy kirobban. Hozzáteszem, hogy ez sajnos egy félelmem is, mivel vannak olyan kedves, de picit talán naiv elképzelések, hogy most de jó lenne tényleg a fenntartható és felelős turizmust megalapozni, hogyha majd újra vissza áll az élet…erre viszont sajnos nem sok esélyt látok.

Tehát valóban azt gondolom, hogy a Baranyai térség ezt a helyzetet mindenképpen kihasználhatja. A belföldi turizmus keresletére lehet számítani, de csak akkor, hogyha iszonyat erősen jelenítjük meg a marketing tevékenységünk folyamán, hogy gyere hozzám egyrészt, mert elbújhatsz, zarándokolhatsz és tényleg természetközeli, békés, de közben kulturális élményben vehetsz részt, másrészt mindenhol nagyon erősen meg kell jeleníteni, hogy mitől marad biztonságos az én szálláshelyem, városom, térségem. Tegnap a szallas.hu-nak egy elemzését olvasgattam és az ottani elemzők is azt mondják, hogy a kereskedelmi szálláshelyek és üzleti célú egyéb szálláshelyek esetében rettenetesen ki kell hangsúlyozni akár képekkel, akár egy házirend felrakásával, hogy a szálláshely megfelelő gondot fordít a fertőtlenítésre és az egyéb óvintézkedésekre.

Szóval a kérdésedre válaszolva igen. Most szerintem a belföldi turizmusra alapozva ki lehetne használni ezt az immáron előnyünket, de azért látni kell ennek a limitációját. Baranyában számos fürdő még mindig a helyzet vesztesének tűnik, mert bár a szabadtéri strandok kinyitottak, még mindig nincs igazán állásfoglalás, illetve nincs tudásunk a gyógy- és termálvizek kihasználhatósága tekintetében, mely kapcsán a rentabilitás kérdése is előjön. Hány emberrel, milyen kapacitásra érdemes egyáltalán egy intézményt működtetni? Még mindig nagyon sok a kérdőjel és mindez csak akkor fog tudni működni, ha ezek a számok továbbra is jól alakulnak és elcsitulni látszik a járvány. Valószínűleg ezért sem merünk külföldre menni, előre foglalni és tényleg a belföldi turizmusnak lehet most nagyobb szerepe.

Fontos megemlíteni, hogy a közeli helyek felértékelődhetnek. 

Tehát lehetséges, hogy a pécsi kirándulni vágyó még jobban felértékeli az Orfűi tórendszert, Kelet-Mecsek kirándulóhelyeit, a mecseknádasdi borospincéket vagy a Dráva menti kiránduló és horgászhelyeket. Azt gondolom tehát, hogy most ezek a helyek profitálhatnak.

Én úgy gondolom, hogy elég sokat beszéltünk a kihívásokról, a gyengeségekről. Összefoglalva mit tudsz mondani, mi az, amire nekünk itt figyelni kellene, mi az amire törekedni kellene és valószínűleg tovább tudna minket fejleszteni, léptetni.

 

Mindenképpen a biztonság. Most egyébként egy párhuzamos kutatást végzünk a Marketing és Turizmus Intézet munkatársaival, ahol nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy a biztonsághoz való hozzáállás hogyan változott. Két évvel ezelőtt már Törőcsik Mária professzor asszony vezetésében is volt egy reprezentatív kutatás, szóval ez most nagyon fontos.

A rugalmas utazási feltételek biztosítása szintén kiemelkedő fontosságú. Minél inkább megadják a lehetőséget a turistáknak, hogy a foglalást kicsit csúsztatni lehessen és törekedni kell a lehető legpontosabb információ nyújtásról. 

Tudom, hogy nagyon nehéz, de olyan fajta technikai innovációk bevezetése, mint például a kártyás fizetési lehetőség, a PayPal, is nagyon fontos, hiszen ezekkel megszüntethetőek a közeli érintkezések megszüntetése. 

Ahogy korábban említettem a marketing is nagyon fontos. Lehet elcsépelt, de a te példáidon is látszik, hogy nem ismert még mindig a térség. Óriási baja ez Pécsnek mind a mai napig. Nincs olyan szintű promóciós tevékenység mögötte, ami révén akár a belföldiek kapcsán egy ilyen két-három-négy évtizeddel ezelőtti imázs átalakult volna és igazából a külföldiek kapcsán meg aztán pláne nincsen. Tehát itt még nagyon sok mindenen kell dolgozni.