A fekete hattyú
Schepp Zoltán, a PTE Közgazdaságtudományi Kar dékánja adott interjút telefonon az UNIVPécsnek, ahol a
váratlan gazdasági eseményekről, a kialakulóban lévő válsághelyzetben
megindult folyamatokról, a gazdaság állapotáról, illetve a kormány
válsághelyzetre adott reakcióiról beszélt.
A Koronavírus hatása mennyire bénító? Lehetséges ezt közgazdasági szempontból elemezni?
Természetesen igen. De minden épeszű, józan ember tisztában van vele,
hogy jelen pillanatban az egészségügyi szempontok bármi mást megelőznek.
Közgazdászként is csak ezt mondhatom. Ha a helyzet normalizálódik,
akkor jelenhetnek meg a gazdasági kérdések. Ha ez a pillanat eljön,
akkor különösen kedvező alkalom nyílik arra, hogy a hosszú ideje
fennálló kihívásokra megtaláljuk közösen a válaszokat.
"Most az egészségügyi dolgozók előtt kell fejet hajtanunk, óriási feladat elé néznek: az egészségünkre vigyáznak, közben a magukét veszélyeztetik."
Nem jóslásra kérem, de mégis, mihez hasonlítható ez a válság? A spanyolnátha következményei várnak inkább a gazdaságra vagy a 2008-as Nagy Gazdasági válság elhúzódó utóhatásai?
Ehhez is, ahhoz is hasonlít, de mint minden nagyhatású, előre nem
látható esemény számos egyedi ismertetőjeggyel bír. Próbálunk fogódzókat
találni a történelem tanulságaiból, de nagyon ritka, hogy az emberiség
történelme közvetlenül ugyanúgy ismétlődjék meg. Most sem ez a helyzet.
Egészségügyi szakemberként nem tudok nyilatkozni, de gazdasági
tekintetben biztosan mások a körülmények. Az I. Világháború után egészen
más állapotban volt a gazdaság, mint a mostani sokk után. Az előre nem
látható események láncolatában nyilván hogy senki nem gondolkodott
előre. Ezért szoktak ilyen esetekben fekete hattyút emlegetni, mert egy
nagyon kicsi valószínűségű, de előre nem látható, mindeközben óriási
horderejű dologról van szó.
Mit okozhat ez a „fekete hattyú”?
Rövidtávon egészen biztosan jelentős visszaesést hoz a gazdasági
teljesítményben. Hogy pontosan mekkorát, erről folyamatosan egyre
borúlátóbb jóslatokat kapunk. Nagyjából az ismétlődhet meg, amit
2008-2009-ben láttunk. Lehet kicsit nagyobb, lehet kicsit kisebb.
Számottevő, egyszeri visszaesés lesz, várhatóan két negyedévet illetően
lesz sokkal (akár 10-20%-kal) kisebb a gazdasági teljesítmény a korábban
vártnál. Ez mindjárt egy olyan momentum, ami nagyon különbözik
2008-2009-től. Akkor a likviditási válság és gazdasági szereplők
általános elbizonytalanodása okán állt elő olyan szituáció, mint az
1929-33-as válság idején, hogy féltek költekezni az emberek: ez
alapvetően keresletkorlátos gazdaság volt.
A mostani helyzet leírható?
Sokkal bonyolultabban. Egyszerre vannak keresleti és kínálati sokkok.
Ráadásul ezeket nem általánosságban érdemes szemlélni, hanem konkrét
üzletágak, konkrét piacok, konkrét szereplők vonatkozásában.
Maszk- és lélegeztetőgép-gyártónak jó lenni?
Mindig előfordulnak olyan gazdasági szereplők, akik a napos oldalon
állnak, ettől még a tulajdonosok ugyanúgy rettegnek családjuk és a saját
egészségükért. 2008-2009-ben általános elbizonytalanodás volt jellemző,
olyan új stílust kellett kialakítani, hogy az emberek szorongásait
oldják. Döbbenetes sok eszközt kellett ehhez megmozgatni. A világ vezető
jegybankjai (FED, ECB, stb.) negatív irányba tolták el a kamatokat,
hatalmas eszközvásárlásokat hajtottak végre. Ezt ugyan szelektíven, de
le is reagáltak a piacok, emelkedtek az eszközárak, az ingatlanárak az
egekbe szöktek. Folytatódott közben, ami előtte már több évtizedes trend
volt, hogy világgazdaságban a munkamegosztás még intenzívebb, még
mélyebb lett, olyan előnyökért cserébe, amelyekbe, ha belegondolunk –
két héttel a rendkívüli állapotok elindulása után -, hogy
"tényleg azok-e a legfontosabb problémák, hogy a huszonnyolc ugyanarra a célra szolgáló termékvariáns közül pontosan ugyanazt kaphatjuk-e meg a boltban, s éppen 5-10 forinttal olcsóbban-e, merthogy akciós? A végtelenségig kiaknázott költségelőnyöket pedig a termelés kihelyezésével érték el. Vajon megér-e ez ennyit nekünk?"
Hogyan mérünk össze dolgokat, milyen preferenciákkal élünk? Ilyen
területeken várható majd változás közép- vagy hosszú távon. Az ember
gyarló és hajlamos hamar felejteni a rosszat, de egy ilyen léptékű sokk
képes lehet átszerveződéseket okozni.
Van valami jó is ebben a kialakuló válságban? 2009 után jött a gazdaságélénkítés.
Ha egyszer elmúlik ez a válság, más következményei lesznek, mint a
2008-2009-esnek. Most sokkal több minden szól amellett, hogy a gazdaság
automatikus erői intenzívebben fognak segíteni a helyreállításban. A
gazdasági szereplők tele lesznek tettvággyal, várják, hogy újra pénzt
keressenek, újraépítsék a tartalékaikat. Elmaradt kereslet lesz, új
munkahelyeken kell majd bizonyítani. A vállalkozók az elmaradt
bevételeikkel állnak startra készen, nekik a cég túlélése lesz a tét…
"Sok ösztönző tényező fogja belülről működtetni a gazdaságot, nem kell kívülről „rángatni”, hogy „méltóztasson” már teljesíteni."
Milyen áldozatai lesznek ennek a folyamatnak?
Megszűnt munkahelyek, csődbe ment vállalatok sora várható. Akkor is, ha
a válság után lesz újra munka, akkor is a közbenső időszakot át kell
vészelni. Kevesek számára áll rendelkezésre elegendő likvid tartalék.
Intenzív eladósodás is zajlott az elmúlt időszakban, igaz szerencsére
most forintban, nem devizában.
Sőt, a Magyar Nemzeti Bank vezetője a közelmúltban arról beszélt, hogy túl kevés hitelt vesznek fel a magyarok.
Azt szokták vizsgálni, hogy a lakossági fogyasztás milyen arányban jelenik meg a gazdaság motorjai között. Tény, hogy Magyarországnál vannak lakossági szinten eladósodottabb országok, nemzetközi összevetésben nem túl magas ez a szint. Csakhogy ez egy olyan adat, ahol az átlag sok mindent elfed. Elfedi azt, hogy nagyon erős a jövedelempolarizáció és Magyarországon kevesen rendelkeznek likvid tartalékokkal. A legtöbben ingatlanban halmozzák fel a vagyonukat, ami nehezen mobilizálható. Sokféle üzletág érintett a válságban. A személyes kontaktuson alapuló üzletágak sora például, fodrász nyelvtanár, gyógytornász, taxis. Az utóbbi években a keresleti túlsúlyhoz hozzászokott víz-, vagy épp gázszerelő is ilyen. Az emberek háromszor is meg fogják gondolni, hogy beengednek-e a lakásukba valakit, aki idegen. Hirtelen 180 fokot fordult a világ. Az elmúlt években drámai változások zajlottak le a munkaerőpiacon. Olyan mértékűvé vált a munkaerőhiány, hogy aki nem volt végképp ügyetlen, az mind talált is megélhetést. Ezek a megélhetések fognak meginogni. Ha újraindulnak a dolgok, véget érnek a korlátozások, kínálkoznak majd lehetőségek. Csak az a gond, hogy nem tudja senki, mennyi időt kell átvészelni. Az világos, hogy nem hetekről van szó, hanem hónapokról, de mi lesz, ha fél évről? A tartalékok szerepe óriási. Túl kell jutni a válságon. Utána meg kell találnia a maga szerepét a helyreállításban mindenkinek. Igaz ez befektetőkre, cégekre, munkavállalókra.
A hosszabb távon milyen hatásai lehetnek a válságnak?
A politika válaszreakcióitól is függ, hogy milyen lesz az
alkalmazkodás. Hogy vissza tud-e pattani a padlóról a fapados
légitársaságok vagy a turizmusból élők zöme ugyanarra a pozícióra,
ahonnan zuhantak? Kell-e, hogy ez történjen?
Az otthoni munkavégzés is olyan, mint egy hatékonyságot vizsgáló átvilágítás. Kiderül, mennyi időt töltöttünk adminisztrációval, mennyi volt a valós munkavégzés…
Igen, ez ki fog derülni. Az egyetem bevétele (a projekteket most bele
nem számítva) már régóta az egészségügyi szolgáltatásokból és oktatási
bevételekből tevődik össze. Minden más azon keresztül kell, hogy
értelmeződjön, hogy mennyire segíti ezt a két tevékenységet. A gazdasági
hatásokon túl változhat az is, hogy az emberek miként viszonyulnak
dolgokhoz. Ebben jó és rossz is van. Felpezsdíti azokat, akiknek az
adminisztrációs terhek mellett nem maradt másra idejük, energiájuk. A
középkorú és idősebb korosztályok most megfelelő motivációt kapnak arra,
hogy a digitális munkavégzést, mint a rutint építsék be a napi
gyakorlatukba, könnyítsenek vele az életükön. Magyarországon az elmúlt
évtizedek kárvallottja volt az egészségügy és az oktatásügy. Most ez
mindenki számára láthatóvá válik, így talán az egészségügy is megkapja
azt a komplex figyelmet, amit igényelne. A társadalmi és a politikai
figyelem ezúttal egyszerre lehet jelen. A nagyszabású és drága
infrastrukturális beruházások önmagukban nem elegendőek, ha nincs meg a
fejlesztésekkel együttműködni képes orvos és nővér, védőfelszerelések
vagy egyes speciális eszközök. Ezeknek együtt kell meglenniük. A
védőfelszerelések a legfontosabbak, hogy ebben a feszült helyzetben
sokáig tudjanak dolgozni az egészségügyiek.
Az oktatásügy mennyire más eset?
Egészen furcsa viták övezték a közoktatást – a felsőoktatás védettebb
helyzetben van. Nagy viták voltak a közoktatás tartalmairól, céljairól,
hogyan kellene oktatni. Ez a helyzet a módszerekre irányítja rá a
figyelmet. Nemcsak a hírekből, hanem a gyerekeimtől is értesülök a
digitális átállás kiívásairól. A tanárok is bizonyítani akarnak, hogy
megdolgoznak a pénzükért, ezért a gyerekek vannak leginkább a jelen
helyzetben túlterhelve. Azok a visszacsatolások már működnek, hogy mit
lehet elvárni a tanári kollektívától az adott időhorizonton belül. De mi
az, amit a gyerekektől? Ne felejtsük el, hogy virtuális teameket kell
most alkotniuk, ám előbb igaziakat kellene alkotni, s a virtuális, csak
utána következik. Ha viszont mindenkinek egymagának kell megbirkóznia a
feladatokkal, akkor mindenkinek a saját, egyszemélyes korlátai jelentik a
határt, ez pedig senkinek sem jó. Ilyen sebességű átállásra senki nem
készült. Ehhez képest az oktatás átállt, és működik. Azt még nem látom,
hogy a termelési kapacitások átálltak volna, holott a lobbi már
nyilvánvalóan zajlik. A kormányzat adófizetői pénzekből próbálja
segíteni ezt az átállást, ez nem Magyarország specifikus, ez mindenhol
így zajlik.
Mi a lassúság oka?
Elvesztettünk valamit. Valószínűleg túlszakosodott a világ. Ez
közgazdaságtan. Ha a járvány után az emberek azt érzik, hogy igenis,
több termékre van szükség, csak egy kicsit olcsóbban, akkor az ő
késztetésük számít, ha a cégek ezzel tudják elérni a profitot, akkor ezt
fogják csinálni. A termelést próbálják meg hatékonyabbá tenni, úgy hogy
akár a világ végére mennek el.
Hogy lehet ezen változtatni?
Egyszerre kell változnia az egyes emberek preferenciájának, hogy mit
mennyire éreznek fontosnak. Most többlet értékké válik az, hogy mit hol
gyártottak. Fontosabb momentummá válhat, mint a megelőző években volt.
Az EU támogatja majd az egészségügyet egy hatalmas összeggel. A magyar kormány adófizetési könnyítéseket tett. Nem lesz olyan szigorú a hiánycél… Ennyi elég lesz?
Lépésről lépésre halad a kormány. A gazdasági helyzetre adott reakciói
tükrözték, hogy érzi, mi a dolga, felelőssége. Hogy az üdvözítő
eszközökre mennyire hamar lehet ráakadni? Aki ezt tudná, hamar
Nobel-díjat kapna! Sok ország szembesül azonos kihívásokkal, ez
versenyhelyzetet is teremt. Kiderül, melyik a jó reakció. Lehet
vakszerencse is egyik vagy másik megoldás sikeressége. Érdemes mások
reakcióit figyelni, azt is, hogy milyen hatást érnek el, s érdemes
korrigálni is folyamatosan. Úgy látom ezt eddig megtette a kormány is. A
KATA-s adózók első körében a taxisoknak kedvezett, majd lényegesen
több, személyes jelenléttel érintett szakma került bele. A
hitelmoratórium is egy kedvező lépés, bár kicsit olyan, mint a
végtörlesztés volt annak idején a devizahitelekkel kapcsolatban. Kevés
az idő és az állam rábízta a bankrendszerre, hogy okosan csinálja, hogy
differenciáltabb megoldásokat alkalmazzon. Nem mindenki szorul erre rá,
főleg a cégek közül. De az a legfontosabb, hogy megsegítették-e azt, aki
rászorul. Hogy másnak is segítenek? Ez a kevésbé jelentős. Akinek
nagyon szorít a cipő, az fontos, hogy enyhülést érezzen, legalább innen.
Másfajta javaslatok is vannak, hogy szinte helikopterről szórjunk be
pénzt: az embereknek egyszeri többletjövedelmet juttatni, hogy az
átmeneti időszakban jussanak többletforráshoz. A probléma az, hogy az
emberek hozzászoknak. Mindenhez hozzá lehet szokni, a narkotikumokhoz, a
központi segítséghez. Innen már csak egy lépésre van az alapjövedelem
kérdésköre. Fél év múlva meglátjuk majd, hogy melyik kormánynak van
igaza.
Az egészségügyben mi a helyzet?
Nem rendelkezem belső információkkal. A médiából tájékózódva azt látom,
hogy az egész nyugati világot felkészületlenül érte a helyzet.
Nálunknál gazdagabb és fejlettebb országokban is problémák vannak. Mi is
világösszevetésben a fejlett egészségüggyel rendelkező országok közé
tartozunk. De senki nincs arra felkészülve, hogy egy néhány hét alatt
ennyire dinamikusan változó járványhoz megfelelő mennyiségű
védőfelszereléssel rendelkezzen a hatékony védekezéshez. Versenyfutás
zajlik a gépekért. A boltokban a zöldségekért, gyümölcsökért. Az árak
drámaian emelkednek. Az idővel futunk versenyt. A társas együttlét
minimalizálását próbálják elérni, hogy a fertőzések lassuljanak. Erre
szolgál a kijárási korlátozás is. Megszólalt a rektor, hogy értek Pécsett külföldieket
atrocitások. Nem történt rendőrségi feljelentés, de furcsa dolgok ezek.
Ha eltűnne a városból ötezer egyetemista, az elég súlyosan érintené a
várost, az egyetemet.
Ez biztos.
Ez biztos.
"A xenophobia erősödése veszélyhelyzetben társadalomlélektan, nem közgazdaságtan."
Ennek nem örül senki. Ha tágabb kontextusba helyezem a történetet,
akkor azt látnunk kell, hogy mennyire dinamikusan érkezett be a
nemzetköziesítés a felsőoktatásba. Kényelmesebb volt a politikának ezt
az utat járni, mint a túldimenzionált, eközben alulfinanszírozott
intézményrendszert átalakítani. A kancellári rendszerben az anyagi
kérdések hatványozottabban jelen vannak a mindennapi szakmai
döntésekben. A rendszernek erős volt a késztetése, hogy nyissunk. Van,
ahol ez komoly szakmai perspektívák mellett zajlik. Említhetnénk az
orvosképzést, de akár magunkat is, a Közgazdaságtudományi Kar múlthéten
kapott EPAS nemzetközi képzési akkreditációja is egyfajta erős igazolás.
De lássuk tisztán, hogy a jellemzőbb mégis az extenzív út. A külföldi
hallgatók létszám, s az ebből érkező bevételek gyors növelése a cél,
továbbá a demográfiai okokból kieső magyar hallgatói létszám pótlása.
Lehetett volna ezt már korábban is strukturális alkalmazkodással
kompenzálni, mert most az a furcsa helyzet áll elő, hogy a
keresztfinanszírozási folyamatok mindig azokat büntetik, akik ebben az
ügyben elől jártak. Az állandóan emlegetett egyetemen belüli
szolidaritásnak is lehetne egy olyan felvetése, hogy a most
bizonytalanná vált önköltségi bevételeket azok a karok támogassák, akik
döntő többségben állami bevételekből működnek. Hiszen utóbbiak
biztosabban meg fognak érkezni.
A PTE-en tanuló külföldiek jelenléte anyagi szempontból sokat segített a városon!
Igen. De a jóhoz könnyű hozzászokni: csak a vak nem látja, mennyivel
járultak hozzá a város működéséhez az itt tanuló külföldiek. Az általuk
vásárolt szolgáltatások, az ő piaci igényeikre ráépült lakáspiaci
spekuláció hasznát sokan élvezték Pécsett. Ilyen szemmel nézve méltatlan
dolog a külföldi diákokat hibáztatni a vírusért. Ahogy a járvány
szélesebb körben elterjed, ez vissza fog szorulni automatikusan. Ma már
senki nem tudhatja, hogy kitől kapta el a fertőzést.
Az egyetem hallgatói bevételéből mekkora részt adnak a külföldi hallgatók?
Az egyetem egészére nézvést az összes hallgatói bevétel közel felét, az
önköltséges bevételek 80%-át, a Közgazdaságtudományi Karon szűk
negyedét. Ebben benne van az állami finanszírozású Stipendium hungaricum
ösztöndíjasok pénze is, akik bár külföldiek, de a finanszírozásuk
hazai. Szerencsés egy kar esetében, ha több helyről származnak a
bevételei. A kollégiumokból kiköltöztek a diákok, ott most nem lesznek
bevételek. Amikor a helyzet normalizálódik, akkor jelenhetnek meg igazán
a gazdasági kérdések – hogy visszakanyarodjak beszélgetésünk elejére.
Ha ez a pillanat eljött, akkor különösen kedvező alkalom nyílhat az
egyetemünkön arra, hogy a hosszú ideje negligált kihívásainkra közösen
találjuk meg a válaszokat. Az intézményrendszerrel és a struktúrával
vannak gondok. Tényleg azt csináljuk-e, amire kapacitásunk van, tényleg a
szakmai és az alapvető egzisztenciális céljainkat valósítjuk-e meg?
Erős az érzésem, hogy jelenleg nem csak ezt tesszük.
Forrás: https://univpecs.com/covid_19/fekete_hattyu?fbclid=IwAR2HXSEE161t3jpcbKrlsCojnfVmYC_53Y9JsSVaXU_X6ctSG0GhGkAytlM
Megjegyzések
Megjegyzés küldése